Zetelaki iskola

A zetelaki oktatás rövid története 

Zetealaka a Hargita hegység lábánál elterülő Havasalja legnagyobb települése. Nevét a legenda szerint Zete pogány várúrról kapta. Nagy múltra tekint vissza, a székelység megtelepedése óta lakott terület, Szent László korában, 1092-ben őseink már templomot építettek. Első fennmaradt írásos említése a falunak az 1332-es és az 1333-as pápai tizedjegyzékekben szerepel, itt még Zokaloka, ill. Zachalaka néven tűnik fel, Benedictus nevű papja 3 banálist fizet.

Zetelaka természeti adottságai, a szokásostól eltérő jövedelmi forrásai, a megélhetés körülményessége szükségessé tették az adónak a szék többi részétől eltérő formában történő törlesztését. A zord környezet és küzdelmes megélhetés kitermelte azt a leleményes, alkalmazkodó és egyben konok embertípust, akinek talpraesettsége és kitartása igencsak szükséges volt a kiváltságok megszerzéséhez, többszöri felújításához és annak minél további megőrzéséhez. A falu első kiváltságlevelét Bethlen Gábortól kapta 1622. szeptember 25-én.  Az adományozás megindokolásában az áll, hogy a fejedelem arra való tekintettel, hogy a falu lakói kopár havasok közt élve, mindennapi élelmüket is csak nagy nehézségek árán tudják megszerezni, őket és utódaikat minden rendes és rendkívüli adók, taxafizetés, tized, és kilenced alól kiveszi, hadiszolgálatoktól mentesíti és a szék tisztsége alól kivéve önálló hatósági joggal ruházza fel, cserébe a maga és fejedelmi utódai számára évente 100 000 zsindely Gyulafehérvárra való szállítását követelve. Ezen kiváltságok jórészét Zetelaka a XVIII. század végéig megőrzi.

A település életének egyik fontos tényezője az iskola. Hogy mikori kezdetű az egyházi iskolai élet Zetelakán, erre még nem tudjuk a választ, de a XVII. században már komoly oktatás folyt. Erre bizonyíték az is, hogy 1689 – 1848 között a székelyudvarhelyi jezsuita gimnáziumban 82 zetelaki tanulót találunk, akikből 27-en el is végezték a gimnáziumot. 

Egy 1792-ből fennmaradt látogatási határozatból tudjuk, hogy az emberemlékezet óta emelt háromosztályos iskolában … a tanítómester magyar nyelven tanít minden gyereket az írás és hit elemeire. Az 1863-1864-es tanévben a zetelaki római-katolikus néptanoda Rangosztályozási naplójában 177 gyerek neve szerepel, ezekből 74 alsó osztálybeli fiúgyerek, 18 második osztályba járó fiúgyerek, 85 pedig alsó és felső osztályos lány.   

Az általános iskolai tankötelezettség bevezetése, valamint a lakósság létszámának gyarapodása szükségessé tette egy nagyobb befogadóképességű iskolaépület építését, melyet 1874-1877 között, három év alatt építettek fel, majd 1908-ban még két tanteremmel egészítettek ki. Ebben az iskolaépületben zajlott az oktatás 1975-ig, ekkor lebontották és helyére felépült a jelenlegi iskola központi épülete.

Az iskola eredményes működését igazolja, hogy 1911-ben megszervezik az iskolaszéket. Ennek elnöke a községi bíró, tagjai pedig a községi képviselőtestület tagjai és a tanítók. Az iskolaszék nevezte ki a tanítókat, megszabta a fizetésüket, szabályozta az oktató-nevelő tevékenységet.

1907-ben a község területén egy újabb iskola is elkezdi működését, amikor Zsigmondtelepen (ma Zeteváralja) a Klein Zsigmond cég intézősége a gőzfűrésztelepen dolgozó munkások gyerekei számára magán elemi népiskolát állíttat fel.

Az 1926-27-es tanévtől Zetelakán beindul a hét osztályos oktatás, ugyancsak ettől az évtől, habár az iskola továbbra is egyházi iskolaként működik, az igazgatást kiveszik a plébános kezéből, kinevezik az első igazgató-tanítót Pál Albert személyében. Az 1929-30-as tanévtől kezdi el működését a zeteváraljai állami iskola is.    

Közben az 1925-ös törvény a felekezeti iskolát magániskolává fokozta le. Ez volt az első lépés a csak román tannyelvű állami iskolák megszervezésére. Udvarhely vármegye és az Udvarhelyi Tanfelügyelőség 1933-ban Zetelakán  is állami iskola alapítására utasítja a zetelaki községi elöljáróságot. Habár Községi Tanács becsületesen kiállt a magyar iskola mellet, az állami iskolát a vármegye ennek ellenére felállította, de az gyerekhiány miatt nem tudott működni. Ezért a Tanfelügyelőség 1934. február 5-én ellenőrzést végzett a katolikus felekezeti iskolánál és megállapította, hogy ott 173-al többen járnak, mint amennyit a minisztériumi rendelet megenged, utasítva az elöljáróságot a helyzet megoldására. Ilyen előzmények után, 1934 szeptemberétől a tófalvi részen bérelt épületben kezdi meg működését az állami iskola. A község és a felekezeti iskola vezetősége úgy oldotta meg a színtiszta magyar falu gyerekeinek kényszerű elosztását az állami és a felekezeti iskolák közt, hogy az állami iskolába főleg a Tófalvi falurészben lakó gyerekeket írták be. Az állami iskola épületének építkezésre 1936-ban beleegyezését adta a községi tanács is, az építkezéshez 1938 őszén kezdtek hozzá és az 1939-40-es tanévben nyitotta meg kapuit.

A második bécsi döntés után, az 1940-41-es tanévtől újra csak magyar nyelvű oktatás zajlik Zetelakán és Zeteváralján, majd 1942-től Ivóban és Sikaszóban is. A II. világháború idején a férfi tanerők katonai szolgálata miatt az iskolák többször működtek csökkentett létszámmal, de a tanítás nem szünetelt. Ebben az időszakban az iskola keretei közt „levente” kiképzést is tartottak a fiúgyerekeknek.