Kányádi Sándor szavalóverseny

Kányádi SándorKányádi Sándor szavalóverseny

Előkészítő, I-IV osztályok


  „A vers olyan lelki lábbeli, amelyet mindenki viselhet”

  Ezt mondta Kányádi Sándor költő 2011–ben egy író-olvasó találkozón. A költő azt is elmondta a gyerekeknek, hogy a vers olyan lábbeli, melyet ha megírtak és valaki megtanulja, egész életében magához igazítva viselheti, nem nő ki belőle soha.

  Mi is megpróbáltuk viselni ezt a lábbelit. Zetelakán 2017. március 2-án megszerveztük a Kányádi Sándor szavalóverseny körzeti szakaszát. A versenyen részt vettek a környező falvak: Oroszhegy, Szentkirály, Máréfalva, Zeteváralja, Ivó elemi tagozatos versenyzői és felkészítő tanítóik.

  A versenyt a Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskola protokolltermében tartottuk, népes közönség előtt. A bevezetőben Nagy Éva szervező köszöntötte az egybegyűlteket, kihangsúlyozva, hogy a versmondás művészete valami megfoghatatlan szépség, olyan mint az élet. A szép vers hallatán ünneplőbe öltözik a lelkünk, átjár valami megfoghatatlan, csodálatos érzés. Kizökkent a mindennapok monotonságából, ébren tartja hiányérzetünket.

  Ezután ismertette röviden Kányádi Sándor életútját, kihangsúlyozva, hogy május 10.-én ünnepli 88. Születésnapját, a még jó egészségnek örvendő költő. Utána megtekintettek egy rövid filmet, amelyben Kányádi Sándor beszél a gyerekekhez.

  Bemutatta a zsűri tagjait: Sándor Erzsébet tanítónő, Kiss Simonfi Erzsébet magyar szakos tanárnő és Kovács Levente testnevelés szakos tanár, nagy versrajongó.

  Majd következett a csodálatos egy óra, amelyben a 30 gyermek egy különös világba varázsolta közönségét. Kányádi nemes, egyszerű, játékos, könnyed stílusa nagyon közel áll a gyerekekhez. Mivel 30 éven át szerkesztette a Napsugár című gyermekfolyóiratot a költő körül egy olyan olvasóréteg toborzódott, amilyen Benedek Elek óta (Cimbora) példátlan a romániai és magyarországi gyermekirodalomban.    

  Hatalmas munkabírása, személyiségének derűje és kapcsolatteremtő készségének köszönhetően évente 100 író-olvasó találkozót tartott meg. Ezeket nevezte valamifajta irodalmi szolmizálásnak a költő Kányádi Sándor.

  A versek előadása után következett az úgynevezett nehéz munkája a zsűrinek. Amíg a zsűri dolgozott, a gyerekek megtanulták a „Somvirággal, kakukkfűvel” című megzenésített Kányádi verset; szendvicset eszegettek, üdítőt ittak és az udvaron tavaszi napsütésben szaladgálhattak. Következett a kiértékelés, minden tanuló oklevelet kapott, és minden évfolyam első, második díjazottja Kányádi Sándor „Szarvasitató” című verseskötetével térhetett haza a harmadik, negyedik díjazottak más jutalomkönyveket kaptak. Az első díjazottak részt vesznek a verseny megyei szakaszán Székelyudvarhelyen.

  A verseny minden résztvevője élményekkel gazdagon térhetett haza, mert:
      „A vers értelme, az élet értelme”.

               

Nagy Éva tanítónő